Tordayról Kongóban- másodszor!

2011 december elején egy, a Torday-Kongó Projekthez nem kapcsolódó munka kapcsán Kinshasában jártam. Rövid idejű kongói tartózkodásom során sikerüt időt kerítenem és sikeres találkozókat bonyolítottam több, a Torday-Kongó Projekthez kapcsolódó személlyel és intézménnyel.

Az expedíció blogjának olvasói talán emlékeznek, hogy Professzor Lofoli rendkívül fontos szerepet játszott a projekt előkészítésében. Jó érzés volt átadni neki, majd együtt lapozgatni vele a könyvünket, amelyet közös gyermekünknek érzek és így dedikáltam: "Prof. Lofolinak, a Torday-Kongó Expedíció igaz tagjának, akinek tanácsai és kapcsolatai nélkül az expedíció nem jöhetett volna létre. Örökös, hálás köszönet neki mindazért a segítségért és támogatásért, amit nyújtott." Külön öröm volt számomra, hogy a bolgár tv-nek közösen nyilatkozhattunk. A 20 perces dokumentumfilm linkjét megosztom kedves honlaplátogatóinkkal, amint elérhető lesz.

A Kongói Nemzeti Múzeumok Intézetében az igazgatóhelyettessel, Henry Bundjoko művészettörténésszel és Charles Ngwabwanyi Kundával egyeztettünk. A 2010 decemberében  a Palais du Peuple-ben nagy sikerrel bemutatott Kongó- Torday Emil nyomában kiállítás kapcsán (http://www.afriport.hu/hirek/4872-vissza-afrikaba.html) az intézmény vetette fel a projekt folytatásának lehetőségét és szükségességét. Közös elképzelésünk a kiállítás második verziójának elkészítése könnyű, mobil tartószerkezettel, kicsinyített méretű fotográfiákkal, a szövegpanelek négy legelterjedtebb kongói nyelvjárásra való lefordításával (lingala, kikongo, tshiluba, szuahéli). Tervünk szerint a Kongó- Torday Emil nyomában kiállítás kongói verziója vándorkiállításként Kongó több nemzeti múzeumában bemutatásra kerülne (Kinshasa, Boma, Kananga, Kisangani, Lubumbashi etc.). A közös munkát a projekt kidolgozásával és a költségvetés összeállításával valamint támogatószerzéssel folytatjuk,  terveink szerint kora tavasszal. Bízom benne, hogy a kiállítás, Torday híre és munkássága, valamint a régmúlt és a jelen Kongóját bemutató kiállításunk vissza fog tudni jutni a kongói emberekhez, Kongóba. Számomra ez a projekt akkor lehet teljes, ha az általunk gyűjtött és feldolgozott ismeretanyagot vissza tudjuk juttatni a kongói emberekhez, ismereteik és kulturális értékeik gyarapítására. Bízom benne, hogy egyszer megvalósul a projekt, és a kongói múzeumok kiállítótermeiben kongói általános- és középiskolás csoportok tucatjai fognak Torday életművével , a kisangani vagenyákkal, a gungui nemzeti fesztivállal, a kuba királysággal találkozni.

A jelenleg egy kongói fotóművész, Jean Depara (http://www.caacart.com/pigozzi-artist.php?i=Depara-Jean&bio=en&m=44) munkásságát bemutató Francia Kulturális Központnál (http://www.ccf-kinshasa.org/) is jártam egy rövid, de annál hatékonyabb tárgyalás erejéig. A központ felajánlotta, hogy amennyiben a projekt visszatér Kinshasába, szívesen befogadja kiállítóterében azt, sőt ingyen konferenciatermet, logisztikai kapacitást, kommunikációt is biztosít kapcsolódó filmbetutató, előadás vagy konferencia lebonyolításához.

Az UNESCO kinshasai irodájával is felvettem a kapcsolatot. Sajnos az irodavezető külföldi távolléte miatt ez nem volt túl sikeres, de azért egy Kongó könyvet sikerült ott hagynom az asztalán..

Írta: Szilasi Ildikó Hermina, 2011 december